Történetünk

A Gaál Kúria 25 hektáros birtokon helyezkedik el, amely a hely csendes és zajmentes jellegét biztosítja.

Legismertebb egykori lakója Barabás Miklós, a 19. század kiemelkedő festőművésze volt. Gyermekéveinek egy részét Dálnokon töltötte, hiszen édesanyja Gaál Terézia volt. A kúria kertjében emlékkő őrzi nevét, a szalonban portrék és egy kézírásos levél idézi fel alakját.

A mai, 1844-ben épült műemlék kúria Gaál Miklós nevéhez fűződik. Az épület a székely nemesi világ mértéktartó eleganciáját tükrözi: világos tereket, kandallóval fűthető családi otthont, élhető nemesi rezidenciát.

A 20. században a Borbáth család tulajdonába került. A családot az 1950-es években kitelepítették Dobrudzsába, de a ház – ritka kivételként – elkerülte az államosítást. Hat év után térhettek vissza, és hosszú időbe telt, mire újra otthonukká válhatott az épület. Ifjabb Borbáth Dezső egész életében őrizte a ház emlékét; végső nyughelye a kúria feletti domb kriptájában található.

A család később eladta az épületet, amelyet a kolozsvári Közösségért Alapítvány vásárolt meg és újított fel. A felújítás során megőrizték a történelmi karaktert, miközben új funkcióval ruházták fel. A kúria manzárdot kapott, létrejött a Csűr épülete, majd a szomszédos telken a Gaál Ház is megújult.

Ma a Gaál Kúria három épületben – Kúria, Csűr és Gaál Ház – összesen 13 szobával fogadja vendégeit.